A ‘Meet the therapist’ (Ismerd meg a terapeutát) sorozatunk Kroó Adrienn ötlete nyomán valósult meg. Ebben a részben róla olvashatnak!

Meséld el mi vonzott a pszichológiához, hogyan lettél pszichológus?

Mindig is tudtam, hogy olyan szakmát szeretnék, amiben emberekkel foglalkozhatok, nekem a kapcsolódás lételemem, és éreztem is, hogy ebben vagyok “jó”. Kacérkodtam más területekkel is, érdekelt a dráma és az improvizáció, de végül a “kitalált” emberi történetek helyett a valós emberi sorsokat választottam. Magyarországon kezdtem az egyetemet, nehéz volt bekerülni, előtte egy évig egy főiskolára jártam más szakra, de amikor sikerült a pszichológia, óriási öröm volt, úgy éreztem, hogy mostantól kezdve sínen van az életem és járhatom a saját utamat, “hazataláltam”. 

Hogyan kerültél kapcsolatba a pszichotrauma területével, milyen traumaterápiás tapasztalatokat szereztél?

Az egyetem alatt Erasmus ösztöndíjjal Németországba mentem, Konstanzba, ami egy gyönyörű város a Bodeni tó partján. A környékbeli pszichiátria pedig egy még gyönyörűbb félszigeten volt, olyan, amilyet filmekben látunk, hatalmas kerttel, nyugágyakkal, fantasztikus természetközeliségben. És ezen a klinikán is tartottak egyetemi órákat, többek között egy ‘Bevezetés a Pszichotraumatológiába’ szemináriumot. Engem ez a téma nagyon vonzott, éreztem, hogy dolgom van ezzel a területtel és minden héten kibicikliztem oda és csodálatos órákon vehettem részt, a terület elismert szakemberei dolgoztak ugyanis ezen a klinikán és ők vezették a szemináriumot is. Ráadásul a klinikának volt egy speciális egysége, ahol traumatizált menekültekkel foglalkoztak, és sokat tanultunk erről a speciális területről is az órákon. Amikor hazatértem, elkezdtem itthon is kutakodni, hogy kik és hogyan foglalkoznak ezzel a területtel (menekültek pszichés ellátása). Így kerültem kapcsolatba dr. Hárdi Lillával és a Cordelia Alapítvánnyal 2006-ban..

Milyen munkatapasztalatokat gyűjtöttél a Traumaközpont elött, milyen területeken dolgoztál?

Amikor felvettem a kapcsolatot Lillával (dr. Hárdi Lilla, Cordelia Alapítvány) és elmondta, hogy szeretnék ezen a területen dolgozni, illetve először szakmai tapasztalatot szerezni, önkénteskedni, elmondta, hogy ez nagyon kedves tőlem és szimpatikus is vagyok neki, de ez egy nagyon sajátságos és nehéz terület, nem igen tudnak egy fiatal lelkes egyetemistával mit kezdeni, de azért maradjunk kapcsolatban… Aztán pár hónap múlva visszahívott, hogy most mégis lenne egy olyan projekt, amibe szerinte be tudnék csatlakozni, egy vidéki gyerekotthonba kísérő nélküli kiskorú menekülteket fogadnak be, és az Alapítvány munkatársai fogják segíteni az ott dolgozók munkáját. Így indult a “Cordeliás” pályafutásom, először 2 év önkénteskedés, diplomázás után pedig majd 10 év pszichológusi tevékenység a csapatban. Nagyon izgalmas, változatos és egyszerre felemelő és megterhelő munka volt ez. Azután, hogy elvégeztem az EMDR traumaterápiás képzést és felkerültem az Egyesület honlapjára (https://emdr.hu/) nagyon sok kifejezetten traumatizált és komplex PTSD-s kliens keresett meg, így a magánpraxisomban is sok tapasztalatot szereztem a traumaterápia terén. Dolgozom emellett egy angol nyelvű klinikán, ahol a világ minden tájáról érkeznek páciensek, sokuknak van trauma az élettörténetében, magánéleti vagy akár munkahelyi kontextusból adódóan. 

Mi vonz ezen a speciális területen, miért szeretsz ezen a területen dolgozni?

Rengeteget tanulok a páciensektől. Az emberi lélekről, kitartásról, reményről, túlélésről, szenvedésről, kreativitásról és erőről. Szeretem a kihívásokat és a traumaterápiás munkában alapvető kihívás, hogy hogyan találjuk meg a kapcsolódási lehetőséget egy olyan emberrel, aki a vele történtek miatt esetleg rendkívül bizalmatlan és nehezen kapcsolódik. És egyben nagyon fontos küldetés is számomra az, hogy pszichés szempontból súlyosan sérült emberek újra meg tudják élni azt, hogy érdemes élni és méltó életet is tudjanak élni. 

Mikor lettél a Traumaközpont csapat tagja és mit csinálsz a szervezetnél, milyen célcsoporttal dolgozol?

A kezdetektől a csapat tagja vagyok, a Traumaközpont kiindulásának periódusában együtt gondolkodtam az alapítókkal, hogy hogyan lehetne egy ilyen szervezetet létrehozni, működtetni, szívügyemnek tartom a területet és nagyon izgalmas volt látni, hogy hogyan épül fel lépésről lépésre a szervezet, hogyan bővül a csapat, és a működési területek. Alapvetően felnőttekkel és kis részben kamaszokkal is foglalkozom, egyéni terápiás kontextusban. EMDR terapeuta vagyok, és ebben a szemléletben dolgozom. Traumatudatos tréningeket és csoportokat is vezetek, illetve szupervíziót is tartok, jelenleg olyan menekültügyi szakemberekeknek, akik az ukrán háború túlélőivel foglalkoznak. 

Mitől jó itt dolgozni? 

Számomra nagyon fontos az, hogy egy családias, támogató és inspiráló teamben dolgozzak, és a Traumaközpont pont ezt testesíti meg számomra. A másik, hogy lehet együtt gondolkodni, fejlődni, kreatívnak lenni, közösen alkotni és megújulni. Ötleteket megvalósítani, nagyokat álmodni és utánamenni. Mindezt egy nemes cél érdekében. 

Kérlek ossz meg egy élményt a traumaterápiás munkádból!

Nagyon nehéz egy élményt kiragadni, rengeteget tanultam és tanulok a munkám során az életről és emberi lélekről.. Vannak kedvenc történeteim, az egyiket nemrég megosztottam egy interjúban: (https://mindsetpszichologia.hu/az-embert-meglatni-nemcsak-a-menekultet-interju-kroo-adriennel):

“Van egy nagyon kedves történetem egy palesztin apukáról, aki több gyerekkel együtt menekült el, és szinte semmit nem tudott magával hozni. Kiderült, hogy nagy horgászrajongó, ez a szenvedélye. Nyilván tartani kell bizonyos határokat, szabályokat, de mégis abban a helyzetben fontos volt, hogy elmondjam neki, hogy az én édesapám is nagy horgászrajongó, és szuper horgásztavak vannak itt Magyarországon, jó helyen van. A következő alkalommal összeállított egy kis horgászcsomagot az én apukámnak. Nyilván abszurd volt, hiszen csak egy pár csalija volt, amit el tudott hozni, de nyilván nem ez a lényeg, hanem az, hogy neki mennyire fontos, hogy valamit megoszthat, adhat, hogy nem csak segítséget kap, hanem ő is adhat valamit, illetve kapcsolódhat így a másikhoz. “

Köszönjük Adri az interjút!

A ‘Meet the therapist’ sorozat korábbi részeiben, interjút olvashatnak: Morva Dorottyáról és Rózsa Mónikáról!