A Praetorian Art and Health és a Tristan Productions legújabb, Traumáink megszelídítése projektje egyedülálló módon arra vállalkozott, hogy olyan tréning – és kommunikációs anyagot dolgozzon ki táncművészek számára, amely figyelembe veszi a táncosok mentális – és lelkiállapotát, és felszólal a különféle traumatikus élmények ellen, melyek a művészeket érinthetik. A szakmai anyagok kidolgozása olyan interdiszciplináris és nemzetközi szakmai összefogás keretében valósult meg, melyben táncművészek, coachok, pszichológusok, pszichoterapeuták, kutatók, és neuropszichológusok is részt vettek. A nyáron induló projektben a Traumaközpont is aktív szerepet vállalt.

A projekt missziójának tekinti a művészvilágban időnként tapasztalható traumatikus hatású légkörrel való megküzdést, mint például a nemi – faji – és kulturális alapú megkülönböztetés, a szexuális visszaélések és zaklatások, a túlhajszolás és kiégés, a mentális betegségekkel küzdő, vagy fizikai sérülést elszenvedő művészek kirekesztése és tabuként kezelése. A társadalom érzékenyítése is célkitűzésük: aktívan felszólalnak a különféle táncosokat érintő igazságtalanságok és egyenlőtlenségek ellen érzékenyítő és figyelemfelhívó anyagokkal, táncos performanszokkal, és workshopokkal. 

A Taming our Trauma küldetése olyan új kommunikációs és tréning módszer kidolgozása, mely inkluzív, toleráns, megoldás orientált, és nagymértékben figyelembe veszi a művészek mentális és fizikai állapotát. Ennek a traumatudatos szemléletmódnak az elsajátításával a táncpedagógusok olyan teret biztosíthatnak művészeiknek, mely valóban a félelem nélküli, szabad önkifejezésre ad lehetőséget. A táncos közösségekben elinduló változás akkor lehet hatékony, ha nem csak az oktatók, de a táncművészek is traumatudatos látásmóddal és nagyobb elfogadással vannak egymás iránt. Erre adnak lehetőséget az egyesület által nyújtott csoportos műhelymunkák, amelyben a tagok együtt dolgoznak ki koreográfiát, melyre – szintén táncos formában – visszajelzést kapnak a Praetorian oktatójától, Andreas Heise-től, így segítve minél több trauma-tudatos táncművészeti közösség létrejöttét. 

A foglalkozások által a csoporttagok új módon kapcsolódhatnak egymáshoz, nagyobb odafigyeléssel, empátiával, megértéssel. Az esetleges csoporton belül elszenvedett sérülések, konfliktusok oldása is megjelenhet a foglalkozások során. Ennek az újfajta, biztonságos, elfogadó, és nyílt környezetnek a megtapasztalása olyan kreatív energiákat szabadíthat fel, mely a táncos közösség későbbi alkotásaiban is megmutatkozhat a mozdulatok és tánclépések mélyebb szintű egymásra hangolódásában, az érzelmek szabad megélésében és kifejezésében, és abban, ahogyan a társulati tagok egymással kapcsolódnak a színfalak mögött is. 

Olyan táncosok is kérhetnek egyéni segítséget az egyesület munkatársaitól, köztük Gerlinger Lilla klinikai szakpszichológusunktól, akiket a pandémia okozta bezárások különösen megviseltek, alkotói válságon mennek keresztül, vagy más szakmai és mentális elakadással küzdenek.