Ha egészségről beszélünk, elsősorban a testi egészségre gondolunk. Olyan szavakat társítunk hozzá, mint például a friss, az üde, a tettre kész és az erős. Sőt, sokszor azok az emberek, akik olyan krónikus betegségben szenvednek, melyben a nyugalmi időszakokat megszakítják a tünetek fellobbanásai, szintén egészségesként gondolkodnak magukról.

Az orvoslás fejlődésével, a XX. század elején egy ideig úgy gondolkodtak az egészségről, hogy az a betegség hiánya. Ez a szemlélet azonban gyorsan érvényét vesztette, mivel rájöttek, hogy egy sor különböző tényező befolyásolja pozitívan az egészséges állapotunkat, mint például a testmozgás, a pihenés és az étkezési szokások, melyek nagyrészt rajtunk múlnak.

A fentiekhez hasonlóan a lelki egészség sem egyenlő a lelki betegség hiányával. Ha ez így lenne, akkor a lelki egészség fogalmát kimerítené a teljes közöny állapota is, hiszen a közöny nem betegség. Sokkal többről van tehát szó. A lelkileg egészséges ember örömteli, kiegyensúlyozott, kellő önbizalommal rendelkezik stb., azaz sok pozitív tulajdonsággal és képességgel felszerelkezett.

A lelki egészséget nehéz egzakt módon definiálni, a szakirodalmi leírások is különbözőek attól függően, hogy milyen szempontból közelítik meg a kérdést. Annyi azonban bizonyos, hogy békében kell lennünk önmagunkkal ahhoz, hogy ezt az állapotot fenn tudjuk tartani.

Beletartozik a képesség, hogy tudjunk különböző dolgoknak örülni, de például az is, hogy képesek legyünk a környezetünkhöz alkalmazkodni. A lelkileg egészséges embernek is lehetnek nehézségei, de megvannak azok a lelki tartalékai, melyek segítik a problémákkal való megküzdésben.

Alapesetben a lelki egészség egy állapot, még akkor is, ha időnként ez kicsit felborul, és egy rövidebb ideig nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Vannak ugyanis, úgynevezett normatív krízisek, amelyek különösen megterhelő időszakok az ember életében.

Szinte mindannyian találkozunk ezekkel az idő előrehaladtával és a szerepeink változásával járó természetes kihívásokkal (pl.: pályaválasztás, párválasztás, elköteleződés mentén kialakuló bonyodalmak vagy szeretteink elvesztése). A lelkileg egészséges ember ezekben a helyzetekben ugyan úgy megéli a nehézséget, szomorúságot, gyászt, de idővel képes megküzdeni a problémákkal és visszatérni egy egészséges működéshez.

Mivel az ember köztudottan társas lény, így ahhoz, hogy a mindennapokban jól érezzük magunkat, szükségünk van minőségi kapcsolatokra, melyekben önmagunk lehetünk, megélhetjük belső szabadságunkat, érezzük, hogy fontosak és szerethetők vagyunk, valamint, hogy számíthatunk másokra.

Tudnunk kell adni is, de tudnunk kell kapni, elfogadni is. Emellett fontos szem előtt tartani, hogy a lelki egészségünk és annak fenntartása érdekében sokat tehetünk saját magunkért azzal, hogy odafigyelünk saját szükségleteinkre, és gondoskodunk arról, hogy időt szánjunk ezen szükségletek kielégítésére.

Mindannyian különbözünk abban, milyen tevékenységek segítik a mentális egészségünk fenntartását, de ami biztosan szükséges hozzá, az a kellő önismeret és önreflexió, hogy fel tudjuk ismerni éppen mi az, ami segíthet fenntartani az egyensúlyt, vagy visszabillenteni minket a testi-lelki jóllét állapotába. Mindenkinek más jelenti a feltöltődést, ez lehet sport, természetjárás, meditáció, hobbival foglalkozás, lényegében bármi, ami feltölt.

A Traumaközpontban kifejezetten fontosnak tartjuk a mentális jóllét fenntartását és segítését, ami egyes munkahelyeken, gyakori stresszes, megterhelő időszakokban kihívásokba ütközhet. Tréningjeink, képzéseink során készség szinten igyekszünk fejleszteni mind a munkáltatók, mind a munkavállalók ismereteit és lehetőségeit a mentális egészség támogatásával kapcsolatban.