Sebestyén Árpád, a Traumaközpont kríziskezelő szakpszichológusa több mint 20 éves tapasztalattal rendelkezik a traumák és krízisek kezelése területén. Az aktuális, koronavírus okozta krízishelyzetben is aktívan cselekvő pszichológus, több formában segíti tapasztalatával mind az egyéneket, mind a vállalatokat. Az elmúlt időszakban számos médium kérte ki a témával kapcsolatos szakvéleményét. Árpádot a koronavírus mentális egészségre gyakorolt hatásairól, a megelőzésről és a munkahelyek krízishelyzetben vállalt szerepéről kérdeztük.

Hogyan befolyásolhatja a mentális egészségünket a jelenlegi koronavírus okozta krízishelyzet?

A koronavírus okozta krízishelyzet annak váratlanságából, újszerűségéből és intenzitásából adódóan sokkal nagyobb stresszt jelent az embereknek. Mivel az elmúlt három-négy generáció nem találkozott ilyen méretű és veszélyességű világméretű járvánnyal (a 100 évvel ezelőtti spanyolnáthát kivéve), ezért ez egy nagyon kritikus helyzet, orvosi, pszichológiai és gazdasági szempontból is. Minden szinten (egyén, család, közösség, vállalat, világ) most keressük a megoldásokat és azt, hogy hogyan tudunk megküzdeni a krízissel és alkalmazkodni ehhez az új helyzethez. Sokaknak a munkáját, vállalkozását, megélhetését is jelentősen befolyásolja.

Természetes, hogy féltjük az egészségünket, tartunk a megszokott, bevált életformánk felborulásától, tehát testi-lelki veszélyt élhetünk meg. Ez szorongással, félelemmel járhat, ami lehet olyan mértékű, hogy tudati beszűkülést okoz, gátolja a cselekvő- és ítélőképességet. Kihívást jelenthet továbbá a kapcsolatok ápolása, főként idősekkel, akikkel eddig esetleg nem a virtuális, hanem a személyes kapcsolattartás volt az elsődleges.

Rengeteg új helyzethez kell alkalmazkodnunk (a szabadtéri mozgás korlátozása, kényszerű home office, a gyermekek elhelyezésének kényszere, fizetetlen szabadság, többlet munkafeladatok, vagy éppen hirtelen, felkészülés lehetősége nélkül adódott sok szabadidő, stb.) ezekhez új hozzáállást kell kialakítanunk. Így a jelenlegi krízishelyzet, sokakban eredményezhet frusztráltságot, levertséget, elkeseredettséget, félelmet az újtól, attól, hogy képes leszek-e megbirkózni a váratlanul kialakult helyzet kihívásaival, illetve keltheti tehetetlenség és bezártság érzését is.

A felelősségtudatos hozzáállás kulcsfontosságú a kialakult helyzetben. Az egyén az önös érdekei visszaszorításával és a kért óvintézkedések betartásával tud a legtöbbet tenni magáért és a környezetéért egyaránt. Fontos még, hogy merjünk segítséget kérni, ha az előzőekben említett érzések jelentkeznek, szakembertől, ismerőstől, baráttól. Fokozottan igaz ez az idősekre, a szépkorúakra! Ilyen rendkívüli helyzetben a csoportos megküzdés nagyobb hatékonyságú, mint az egyéni próbálkozások. Támaszkodjunk a társas kapcsolatainkra, akár eddig elhanyagolt barátokra, rokonokra!

Mindannyian különböző válaszokat adunk a jelenlegi kritikus helyzetre. Személyes élettapasztalataink, személyiségünk, mentális egészségünk ezekre a válaszokra mind hatással vannak. Az elmúlt 3-4 hétben azt tapasztaltuk, hogy a jelenlegi krízishelyzet, mint említettem, valakinél erős félelmeket indít be és felerősíti a személyiségében jelenlevő alapvető bizonytalanságokat, szorongásokat, ami könnyen pánikreakcióvá alakulhat. Előfordulhat, hogy valakinél olyan mértékű és intenzitású a stresszreakció, a személyiség annyira veszélyeztetve érzi magát, hogy ez traumatikus jellegű megélést eredményez.

Tehát ebben az időszakban, a javasolt védekezés betartásával, az új kihívásokhoz való alkalmazkodás nagyon fontos. Továbbá az orvosilag javasolt hozzáálláson belüli kreativitás, az önzetlenség, a tolerancia, a türelem, a gondoskodás (pl. idősek, gyermekek irányába) a célirányos cselekvés is kulcsfontosságúvá válik.

Milyen jelekre érdemes odafigyelnünk magunkon és mit tehetünk, ha azok jelentkeznek?

Ha azt érzi valaki, hogy az önként vállalt vagy kötelező karanténban, a szabadtéren való mozgás korlátozása, a kényszerű otthoni munka, a kényszerszabadság miatt feszültebb, mint általánosságban, „nem találja a helyét” érzése van akkor azt a feszültséget érdemes levezetni, annak érdekében, hogy a mentális egészségére hosszútávon ne legyen hatással. Persze mindezt oly módon, hogy ezzel másokat ne bántsunk meg. Ezt számos otthon könnyen elvégezhető módszer is támogathatja:

• A légzés megfigyelése: bármilyen hétköznapi tevékenység végzése közben is végezhető, ugyanis ez nem jóga vagy meditáció, szimplán a reflexszerűen végzett tevékenységünk (mosogatás, barkácsolás stb.) mellett elkezdünk arra figyelni, hogy hogyan szívjuk be és fújjuk ki a levegőt, egyszerűen csak arra összpontosítunk (kb. 1-3 percig) és ezt napjában többször megismételjük (4-5, de ha teheti inkább 8-10 alkalommal).
• Progresszív relaxáció, amely egy elfogadott pszichológiai módszer és az izmok ellazításán alapszik: izomcsoportjainkat egymás után belégzés során megfeszítjük (pl. mindkét öklünket), majd fokozzuk a szorítás erejét addig, amíg az öklünk elkezd remegni (kb. fél perc), majd hirtelen kinyújtjuk, kilélegzünk, és elengedjük, ezzel eláraszt egy jóleső, kellemes érzés. Bármelyik másik izomcsoportunkkal megtehetjük (gyakori még pl. a váll felhúzása, ugyanis a vállunk alapvetően nagyon érzékeny a stresszre).
• A családi összezártság esetén fontos hangsúlyozni, hogy a feszültség megnövekedése ilyenkor természetes. Célszerű megfogalmazni ezen érzéseinket, azzal máris csökkenhet a feszültség. Fogalmazzunk egyes szám első személyben, mert az nem fokozza a másik félben a rossz érzést: Feszültnek érzem magam! Haragszom, pl. a helyzetre!

Aki a helyzetet kilátástalannak vagy értelmetlennek látja, esetleg depresszív tünetek jelentkeznek nála, annak a következő gyakorlat elvégzését javaslom: 

• Vegyen elő papírt és tollat. A papír bal oldalára sorolja fel azokat a dolgokat, amelyek negatívan érintik, ami rossz a jelenleg kialakult helyzetben (pl. fizetetlen szabadságon kell lennem).
• Amikor készen van a papír bal oldalára felsorolt negatívumok listájával, akkor középre húzzon egy függőleges választóvonalat és a papír jobb oldalára minden felsorolt negatív dolog mellé próbáljon pozitív dolgokat is felsorolni, hogy mi a jó ebben a helyzetben (pl. rendbe tudom tenni, amire eddig nem volt időm, több időt tudok magamra fordítani, fel tudom hívni egy olyan barátomat, akivel már régen nem beszéltem stb.).
• Ezt a papírt akár naponta többször is előveheti, amikor a rossz érzések jelentkeznek, ugyan látni fogja a bal oldalra írt negatívumokat is, de ott lesznek mellette a pozitív dolgok is. Amennyiben a papírra tekintve zavarják a negatívumok, a bal oldalt a jobb alá hajtva eltüntetheti szem elől azokat.

Ezzel a gyakorlattal szemléletet is tudunk formálni, ugyanis nem mindegy, hogy azt a bizonyos poharat félig üresnek, vagy telinek látjuk. A jobb mentális-érzelmi közérzet javítja az immunrendszer védekezési hatékonyságát – ez ősi emberi tapasztalat, amit a tudomány is alátámaszt.

Továbbá nagyon fontos karantén, vagy a kültéri mozgás korlátozása esetén az otthon végezhető hobbitevékenységek újrakezdése vagy folytatása, mint például az olvasás vagy a filmnézés, ami tudjuk, hogy lefoglal és örömet, önfeledtséget fog okozni.

Illetve a humoros és vicces helyzetek szándékos keresése is rendkívül fontos a krízishelyzetekben. Ha rosszkedvem van otthon, akkor például az interneten keresek valami olyan anyagot, ami tudom, hogy fel fog vidítani. A humor önmagában nagyon sokat tud segíteni minden kritikus helyzetben.

Nagyon fontos a szokásos napi rutin fenntartása, a megszokott napi működési struktúra lehetőség szerinti megtartása (pl. ne hagyjuk magunkat délig aludni, „áttévézni” az éjszakát, stb.), mert az segíti a stabilitás, a megszokottság érzetének fenntartását.

A napi testedzés szintén kitűnő megküzdési mód ezzel a rendkívüli helyzettel. Legalább egy otthoni 15 perces torna beiktatása sokat tud javítani a közérzeten.

Hogy látja a vállalatok, munkahelyek szerepét a jelenlegi krízis kezelésében? Mit tehetnek a cégek saját munkavállalóikért?

A legtöbb vállalatnál, ahol megoldható, az otthon végzett munkára (home office) fókuszálnak. Ez egy kreatív és jó megoldásnak bizonyul, ugyanis a munka nem áll le,az emberek hasznosnak érzik magukat, nem tétlenségre kárhoztatottnak, viszont a vírus terjedését lassíthatja, csökkentheti. Amennyiben ez nem megoldható, akkor fontos, hogy olyan helyzetet alakítsanak ki, ami a munkaadónak és a munkavállalójának is egyaránt megfelelő.

A vállalatok a megfelelő, rendszeres, kiszámítható időintervallumban következő kommunikációval, tájékoztatással, felvilágosítással sokat tehetnek, a helyzet pontosítása, ezáltal a bizonytalanságból eredő szorongás csökkentése érdekében. Fontos, hogy naprakész és hiteles forrásból származó információkat közöljenek az adott mikrostruktúrában. Ne kommunikáljanak túl sűrűn, de érezzék a munkavállalók, hogy tájékoztatva vannak, folyamatosan tudják követni, hogy mi az aktuális helyzet és mi várható.

Fontos, hogy a tájékoztatás legyen őszinte, a vállalat/munkaadó tájékoztassa munkavállalóit arról, hogy milyen következményekkel járhat a krízishelyzet (pl. várhatóak-e korlátozások, kell-e fizetés nélküli szabadságra menni, várható-e a fizetés csökkenése, ha igen, akkor kb. meddig fog ez az időszak tartani).

Nagyon fontos a lehetőségekhez képest a szokásos munkarend, napi munkarutin, megtartása, akár digitális eszközökkel (pl. munkacsoport értekezlet minden munkanap elején, a számonkérés és jutalmazás rendszerének megtartása, stb.).

Továbbá, a munkavállalók felé a megerősítés is szükséges. Ugyanis a krízishelyzetben, mint említettem, a tudat beszűkül, a józan ítélő- és cselekvőképesség sokszor gátlás alá kerül, így fontos lehet biztosítani a munkavállalókat arról, hogy a munkaszerződésükben foglaltakra a krízishelyzet nem lesz hatással, vagy ha igen, akkor milyen hatással lesz (pl. nem fog csökkeni a fizetés). A munkáltató olyan kijelentéseket tegyen, amelyek ebben a helyzetben nem fokozzák a munkavállalók létbizonytalanságát, hanem csökkentik a stresszt. A kritikus helyzetekben, minden fontos információt újra és újra hangsúlyozni kell.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a munkaadók számára is ez egy új helyzet, és ahogy azt már említettem, mindenki most keresi a megoldásokat. Így az együttműködés, tisztelet, odafigyelés kulcsfontosságúvá válnak. Mivel kritikus helyzetben mindannyian magunkat próbáljuk védeni és menteni, így hajlamosak vagyunk ezeket elfelejteni.

A vállalatok a jelenlegi krízishelyzetben nem csak saját munkavállalójukért tehetnek, hanem a közösségért, a helyzet javításáért is, amennyiben módjukban áll. Segíthetnek különböző, már rendelkezésükre álló felajánlásokkal (pl. élelmiszer), nyersanyagokkal (pl. anyagok maszkkészítéséhez) vagy akár segélyvonalakkal (pl. pszichológiai). Az össztársadalmi szinten való segítésből pedig, ha ez megfelelően történik, az egyének (cégvezetők, munkavállalók) is csak profitálhatnak. Ezáltal nekik is nő a biztonság- és megküzdési hatékonyság érzetük, megtapasztalhatják, hogy nem feleslegesen dolgoznak és tartják be az előírt óvintézkedéseket.

Hogy látja általában a cégeknek a koronavírushoz hasonló krízisek lelki egészségügyi aspektusainak kezelésére való felkészültségét?

Ez cégenként változik. Annak ellenére, hogy váratlan, újszerű és nagy intenzitású krízishelyzetet teremtett a koronavírus, nekem szerencsére pozitív tapasztalataim vannak. Úgy látom, hogy a legtöbb vállalat nyitott a munkavállalókkal, egymással és az egész társadalommal való együttműködésre.

Amint már korábban is említettem, nagyon fontos a megfelelő kommunikáció és tájékoztatás, a szokásos munkarutin, a szervezeti működés struktúrájának megtartása. Ne tartsuk a munkavállalóinkat bizonytalanságban, ugyanis az a mentális egészségükre is hosszú távú kihatással lehet.

Továbbá fontos lehet az interneten keresztül közösségi programokba való bekapcsolódás segítése céges szinten (pl. meditáció, jóga, online testedző közösségi csoportok szervezése). Videó csoportok és a videó konferencia használata is segíthet a vállalaton belüli dinamikák megtartásában és a társas kapcsolatok fenntartásában. Például a „digitális tanrendre” való áttérés, a távoktatás is ennek egy remek példája, ott is áttevődtek a kapcsolatok a virtuális térbe, és jók pl. a felsőoktatási tapasztalatok.

Úgy tapasztalom, hogy az önkormányzatok is sokat tesznek a krízishelyzet kezelésére, például segítik az időseket, megszervezik számukra a bevásárlást, kríziskezelő önkéntes szakembercsoportot szerveznek stb.

Milyen lépéseket érdemes megtenni a cégeknek felkészülésként?

Érdemes a különböző rendkívüli helyzetekre vonatkozó szakmai tudás szabályzatokban való rögzítése, ugyanis ez egy látható, kézzel fogható, konkrét eszköz, amire mindenki tud hivatkozni, mindenkinek enyhítheti a szorongásérzetét.

Illetve, ha vannak kimutatások egy adott szervezetnél, hogy mit okozhat egy rendkívüli helyzet a vállalat életében, akkor azt érdemes lehet közszemlére tenni, akár plakátokkal (pl. milyen kár éri a vállalatot, ha tűz üt ki) vagy online felületeken, például a szervezet weboldalán. A koronavírus esetében is érdemes lehet kommunikálni (ez történhet online is), hogy milyen gazdasági következményei lehetnek annak, ha valaki nem az ajánlott elővigyázatosságnak megfelelően jár el.

Fontos még, hogy minden cégnél legyen egy, vagy több ember, aki a krízishelyzetek kezelésének a felelőse. Így, ha krízishelyzet adódik, akkor mindenki tudja, hogy kihez fordulhat.

A krízishelyzetre való mentális felkészülésben fontos lehet más esetekben a gyakorlás. Ahogy elgyakoroljuk például azt mit lehet tenni, ha tűz üt ki a munkahelyen, azt is érdemes gyakorolni mit tehetünk mentálisan megterhelő események következtében. Mivel a vírushelyzet nagyon hirtelen jött, így a felkészülésre a cégeknek nem volt lehetősége. Viszont sok más veszélyhelyzet szimulálható és érdemes lehet gyakorolni és rögzíteni a tapasztalatokat.