Erzsi élete akkor változott meg igazán, amikor férje tragikus hirtelenséggel elhunyt és neki egyedül kellett tovább fizetnie az albérletet. Azonban az alacsony fizetése miatt az albérlet elég hamar megfizethetetlenné vált számára. Egy ismerőse ajánlott neki egy családot, ahol napi háromszori étkezést, saját szobát és egy kis fizetést ígértek a ház körüli munkáért cserébe. Mivel jött a hideg és félt attól, hogy az utcára kerül, így elfogadta az állást és otthagyta az eddigi takarítói állását.

Leutazott a családhoz vidékre, ahol valóban kapott egy minimálisan berendezett szobát és kezdetben még a megígért háromszori étkezést is megkapta. Azonban ahogy telt az idő, úgy csökkent a megkapott étel mennyisége is, egyre csak nőtt a munkával eltöltött órák száma, fizetést pedig nem kapott. A család még a bankkártyáját is elvette tőle, amire a munkanélküli segélye érkezett, azt mondták az a lakbér ára, amiről kezdetben szó sem volt.

Egy idő után már csak a család maradékait kapta ellátásként, egy fűtetlen szobában lakott és, ha szóvá mert tenni bármit is, akkor megfenyegették, verbálisan vagy fizikailag bántalmazták. Sokáig gondolkozott azon, hogy megszökjön-e, de
félt, hogy a család megtalálja és visszaviszik, illetve nem volt senkije, akihez fordulhatott volna, akinél tudott volna lakni néhány hétig vagy hónapig, amíg talpra áll.

Ez így ment éveken keresztül, amíg végül valaki a faluban megsajnálta és
adott neki buszjegyre pénzt, valamint egy segélyszervezet elérhetőségét, ahol ideiglenes szállásra talált. Ők segítettek neki a talpra állásban: munkakeresésben, lakhatásban stb.

Az újrakezdéshez a jogi és szociális segítségen kívül támogatásra szorult abban is, hogy a fogvatartás, megfélemlítés, megalázás traumáját fel tudja dolgozni. Nem csak másokkal, de saját magával szemben is bizalmatlan volt. Attól félt újra hasonló helyzetbe kerülhet.

Szégyellte és vádolta magát a tehetetlenség és kiszolgáltatottság következtében kialakult állapot miatt, úgy érezte megtört a saját döntéseibe, függetlenségébe vetett hite. A megaláztatások hatására egy idő után már elfelejtette ki is volt ő és mit is szeretett volna az élettől.

Sorozatos csalódások és veszteségek érték, amik alapján azt a következtetést vonta le, ő nem is érdemel többet, jobbat. Folyamatosan félt, nem tudott aludni, állandóan azt gondolta a fogvatartói újra rátalálhatnak.

Pszichológus segítségével elkezdte megérteni, hogy nem vele van a gond, hanem azzal, ami vele történt és tünetei ennek következtében alakultak ki. Idővel, ha csak rövid időre is, de újra biztonságban tudta érezni magát és el tudott indulni a szenvedések és veszteségek feldolgozásának útján.

Nemcsak az életét kellett újrakezdenie, de újra kellett fogalmaznia önmagát, az identitását, az emberi kapcsolatait és a világhoz való viszonyát is.

*Ez a blogcikk fiktív történetet dolgoz fel, de minden egyes eleme a valóságból, megtörtént esetekből merít.