Amikor megjelentek az első menekültek Ukrajnából, az ország egy emberként mozdult meg. Sokan lettek befogadó személyek, akik szállást ajánlottak a menekülőknek. Ők így első kézből értesültek a hírekről. Bár mindannyiunkat megérintettek  a háború rémségei a hírcsatornákat olvasva-nézve, nekik a gyakorlatban is helyt kellett állniuk segítve ezeket a traumatizált családokat.

A traumának sok arca van, testi, érzelmi, viselkedésesés-gondolati komponensei. A viselkedéses jegyek lehetnek a sírás, lefagyás, elzárkózás vagy az irritábilitás. Az érzelmek széles kavalkádja is megjelenhet, úgy mint a félelem, szorongás, reménytelenség, kétségbeesés és testet ölthet a negatív gondolatokban is: „Tehetetlen vagyok.”, „Nem vagyok biztonságban.”, „Tennem kellett volna valamit.”.  Befogadó személyként megrémülhetünk ezektől a tünetektől, de van néhány egyszerű alapszabály, amelyek alkalmazásával sokat segíthetünk ezeknek a riadt embereknek. Nem kell ahhoz pszichológusnak vagy professzionális segítőnek lennünk, hogy segíthessünk ezeknek a nehéz sorsú embereknek. Ebben szeretnénk egy kis segítséget nyújtani: mit tehetünk, amikor menekültek érkeznek az otthonunkba?

A hosszú távú felépülésüknek három alapvető feltétele van:

• Biztonságban érezhessék magukat, kapcsolódhassanak a szeretteikkel és reményteliek maradhassanak.
• Megtalálhassák az elérhető fizikai, szociális és érzelmi támogatás lehetőségeit.
• Érezhessék, hogy tudnak tenni magukért egyénileg és a közösségükért, országukért.

Ez nem a mély terápia helye, de van, ami segíthet nekik. Ezeket gyűjtöttük össze:

• Segítsünk, hogy meg tudjanak nyugodni. Hallgassuk meg őket, ha szeretnének beszélni a történetükről, legyünk elérhetőek, de ne presszionáljuk őket. Nyugodt és lágy hangod segít megnyugtatni őket. Ha kell, emlékeztesd őket, hogy itt vagy velük és most biztonságban vannak. Segítsd őket, hogy kapcsolódhassanak az otthon maradt szeretteikkel, barátaikkal.
• Ha emlékbetöréseik vannak, segít ha visszaorientálod őket a jelenbe, emlékeztetve őket a jelen körülményekre. Irányítsd a figyelmüket a légzésükre – ez segít megnyugtatni a testi distresszt – a jelenben lévő tárgyakra, érzetekre. Ha nem is szeretnének beszélni a velük történtekről, akkor is nagyra értékelik, ha valaki csak ott van velük, a csendnek is van ereje. Tanúsítsunk bírálat, megítélés nélküli megértést. Ha csak annyit mondunk, hogy „ez nagyon szomorú, ami történt veled”, „nehéz lehetett”, „sajnálom, hogy ilyen dolgokon kellett keresztülmenned” az kifejezi az empátiád és az együttérzésedet.
• Hallgassuk meg az aggodalmaikat és a szükségleteiket. Megkérdezhetjük, vannak-e speciális szükségleteik, gyógyszer, higiéniai felszerelés vagy a gyerekeknek speciális tápszer és kössük össze őket azokkal a segélyszervezetekkel, akik tudnak ebben segíteni. Sokan ajánlottak fel orvosi, fogorvosi szolgáltatást a menekülteknek. Krízisben a spirituális és vallási hite segíthet az embereknek, hogy jobban megküzdhessenek a szituációval. Ezekről is lehet velük beszélni és segíteni nekik realizálni a belső és külső erőforrásokat.
• Segítsünk az embereknek, hogy hozzáférjenek az őket segítő információkhoz, szolgáltatásokhoz, támogatásokhoz. Fontos, hogy ne érezzük, hogy befogadó személyként egy személyben nekünk kell megoldanunk valaki életét. Sok segélyszervezet dolgozik ezen, ahol felkészült szakemberek tudják tanácsokkal ellátni őket. A vidéki, helyi fórumokban is tudunk segítséget kérni, ahol sokan szívesen segítenék őket vagy a gyerekekkel szívesen foglalkoznának vagy ellátnák őket játékokkal. Tiszteljük és realizáljuk a saját határainkat és korlátainkat a segítségnyújtásban.
• Segítsük őket abban, hogy legyen mit csinálniuk és ne egész nap a nehéz dolgok járjanak a fejükben. Mutathatunk nekik biztonságos sétálóhelyet, a gyerekeknek játszóteret vagy bevonhatjuk őket azokba az apró házimunkákba, amit szívesen csinálnak, hogy a figyelmük elterelődjön és ők is adhassanak valamit vissza. A háziállatok közelsége, a puha bundájuk simogatása is megnyugtató lehet számukra.

Amikor eljön az idő, hogy tovább induljanak, mind a két félnek egy olyan emlék lehet ez a találkozás, amit örökre a szívében hordozhat. Egy világítótorony lehetünk a sötét éjszakában és ebbe a kaotikus, zűrzavaros világban egy cseppnyi remény vegyülhet, hogy létezik jóság és szeretet, ami ellenáll minden gonoszságnak.