Bár a háború éppen Ukrajnában zajlik, természetes módon pszichés szinten hatással van a Magyarországon élő emberekre is. A jelenlegi helyzetben egy alapvető szükségletünk, a biztonságérzetünk kérdőjeleződött meg. Hiszen nem tudhatjuk, tovább terjed-e a háború, miközben egyre több, a fegyveres konfliktus elől menekülő személy érkezik Magyarországra is. Joggal érezhetjük azt, hogy a megszokott életmódunk ismét felborulhat. A bizonytalanság érzését tovább mélyítheti bennünk, hogy szemben az olyan veszélyhelyzetekkel, mint egy áramütés vagy közúti baleset, amelyek elkerülését megtanultuk, a mostani körülményekre nincsenek kialakult megküzdési stratégiáink. Így ha épp a lakóhelyünkön, ott és akkor nem folynak harcok, állandó fizikai-mentális készenlétet, vészhelyzetet élhetünk meg.

Miért van szükségünk új megküzdési stratégiákra és miben segíthetnek nekünk? 

Normális, természetes reakció, hogy a háborús helyzet közelléte félelmet és erős szorongás érzést kelt bennünk. A sokk, a lelki megrázkódtatás hatására hajlamosak lehetünk előre rémképeket látni, ezt hívják anticipációs traumának. Segítőként különösen nehéz szembesülnünk a menekülők kiszolgáltatott élethelyzetével, a borzalmakkal, amiket átéltek és amikről mesélnek. Ez gyakran okozhat másodlagos traumatizációt a segítőknek. Fontos, hogy ilyenkor minél előbb megosszuk egy szakemberrel a bennünk felgyülemlett élményeket, érzéseket, mivel az azonnali támogatás segít megelőzni a későbbi tünetek kialakulását.

Összegyűjtöttünk néhány megküzdési tippet és tanácsot, amelyeket segítőként a menekültekkel való munka során alkalmazhatunk:

1. Már önmagában mások megsegítése jótékony hatással lehet egy ilyen élethelyzetben, mivel a figyelmünk ezáltal másra irányul. Ez csökkenti a szorongás érzését és pozitív megerősítést ad számunkra. Ha képesek rá, ebbe a tevékenységbe a menekülteket is bevonhatjuk. 
2. Sok család és gyermek érkezik most Ukrajnából. Segíthet az is, ha a 14 év alatti gyerekeknek játékos foglalkozásokat szervezünk, ami segít rövid időre újra gyereknek érezni magukat.
3. A szabadidős és hobbi tevékenységek, a sport és a mozgás önfeledtsége segíthet nekünk és a menekülteknek is a szorongás oldásában.
4. Fontos lenne annak biztosítása, hogy a segítséget kérőknek legyen lehetősége a napi rutin ellátására, az ismerős tevékenységek végzésére (pl. főzés), arra, hogy tudjanak magukról gondoskodni.
5. Fontos, hogy úgy segítsünk a menekülteknek, ahogy igénylik. Ne mi döntsük el, mire van szükségük.
6. Kommunikáljunk a menekültekkel egyszerűen, érthető és világos módon, mivel krízishelyzetben az elme funkciói beszűkülhetnek. Fontos, hogy hiteles, ellenőrizhető információkat osszunk meg.
7. Törekedjünk arra, hogy ne vigyük túlzásba a hírek olvasását és hiteles forrásból tájékozódjunk. Utóbbiban segíthet, ha különböző platformokról szerzünk információt, vagy belehallgatunk más országok hírcsatornáiba is.
8. Hagyjuk egymást és a segítséget kérőket kibeszélni magukat, ha szeretnék, de ne faggassunk őket a velük történtekről. Ha nem kifejezetten ezzel keresnek meg minket, ne adjunk tanácsot, inkább segítsük elő, hogy mindenki maga találja meg a számára legjobb megküzdési módot. 
9. Gyűjtsünk úgynevezett külső és belső erőforrásokat, tehát gondoljuk végig mi az ami jelenleg a rendelkezésünkre áll és tudjuk, hogy segíteni szokott (társas támasz, valamilyen tevékenység, étel-ital stb.) Segítőként fontos, hogy a kikapcsolódásra is szánjunk időt.
10. Alkalmazzuk a progresszív relaxációs technikát. Ez egy egyszerű, gyors ellazulási technika, amelyet célszerű naponta 4-5 alkalommal használni a feszültségek csökkentésére. Feszítsük meg a testünk egyes izomcsoportjait, kis ideig tartsuk megfeszítve őket, majd lazítsuk el. A megfeszített állapot elengedése jóleső bizsergést eredményez az izmokban, ami segít a feszültségek oldásában. 
11. Egy másik hasznos gyakorlat, amelyet mind a segítők, mind a segítséget kérők alkalmazhatnak: egy viszonylag kényelmes testhelyzetben figyeljük meg, mi van körülöttünk és éppen mi történik a környezetünkben. Tudatosítsuk magunkban a környezetünkben lévő tárgyakat, szagokat, hangokat, tapintási ingereket. Ezek után keressük meg és válasszuk ki azt, amely a legpozitívabb érzést kelti bennünk. Ez lehet akár több is egymás után. Tartsuk ezeket a kiválasztott tárgyakat vagy ingereket a tudatunkban néhány percig. Ezzel a gyakorlattal még a legnehezebb érzelmi-fizikai helyzetben is azt közvetítjük az elménknek, hogy a pozitív megélés lehetséges.
12. Végezetül, de nem utolsó sorban, ha a helyzet megengedi, egy mosoly, egy kis kedvesség és a humor jótékony hatású tud lenni egy ilyen nehéz élethelyzetben is.