A ‘Meet the therapist‘ (Ismerd meg a terapeutát) sorozatunk következő részében Rózsa Mónikát kértük fel, hogy meséljen magáról, szakmai munkájáról.

Meséld el, mi vonzott a pszichológiához, hogyan lettél pszichológus?

A gimnázium második évének végén egyértelmű volt, hogy pszichológus szeretnék lenni. Több irányból érkezett ösztönzés, visszajelzés, hogy ez az irány passzol hozzám – mert tudok figyelni, hallgatni, meghallgatni, stabil vagyok. Ugyanakkor sokat hallottam azt is, hogy ez nagyon nehéz pálya, megterhelő, az élet nehéz oldalait fogom látni és cipelni. Mindezek ellenére és mellett nem is próbáltam máshova felvételizni, egyértelmű volt az irány. Sokkal később, a saját terápiás önismereti folyamatomban szálaztam szét, hogy mi minden vitt ebbe az irányba: megéltem és ezért értem, hogy a bajban levő ember hogyan éli meg a magányt; mindig nehéz volt látnom, ha valakit a bármilyen mássága miatt elutasítanak; hogy jó kísérni azt a folyamatot, amikor valaki a saját Achilles-ét, azaz sérülékeny pontját erőforrássá formálja át. Szerencsém is volt, mert az első felvételim sikertelen lett és azt az egy évet egy szociális gondozó képzés elvégésével töltöttem – ebben az egy évben kinyílt a világ, a gyakorlatok során heteket töltöttem gyermekvédelmi intézményben, pszichiátriai szociális otthonban, hajléktalan ellátásban. Ez olyan alapokat adott az egyetem előtt, ami nélkül biztosan nem azzal a szemlélettel dolgoznék, amivel aztán elindultam.

Milyen munkatapasztalatokat gyűjtöttél a Traumaközpont elött, milyen területeken dolgoztál?

Már az egyetem alatt dolgoztam egy budapesti gyermekotthonban és a diploma megszerzése után iskolapszichológusként kezdtem el dolgozni, súlyos magatartási és beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekekkel és családjaikkal. A pályán töltött első 7-8 év fő kérdése az volt, hogy a megszerzett tudásomat és a személyes erősségeimet, hogyan tudom egy helyreállító és gyógyító környezet kialakítására fordítani, amiben a gyerekek életre hívhatják önmaguk legjobb változatát. Ezt a munkát a Pressley Ridge Magyarország Alapítványnál folytattam. 10 évet töltöttem az alapítványnál, ahol konkrét módszereket tanultam, amelyek a fenti célcsoport hatékony, tiszteletteljes és rendszerszintű támogatását teszik lehetővé. Tanultam és alkalmaztam az élménypedagógiát, krízisintervenciót és gyakorlatot szereztem szakemberek képzésében, támogatásában, intézményfejlesztési folyamatokban és ezáltal tovább fejlődtem vezetőként is. 2018 óta a szakmai fókuszom középpontjában a traumát átélt gyerekek és felnőttek segítése áll. Ezt a munkát az elmúlt 2 évben már független szakemberként, a korábbiakhoz hasonló területeken, gyermekvédelemben, oktatásban és magán kliensek körében végzem.

Hogyan kerültél kapcsolatba a pszichotrauma területével, milyen traumaterápiás tapasztalatokat szereztél?

2018-ban vettem részt Bruce D. Perry képzésén Kanadában, ami meghatározó élmény volt számomra. Azt éltem át, hogy ez a fejlődésen alapuló szemlélet és korszerű neurobiológiai tudás egy új értelmezési keretet ad az eddigi tapasztalataim és tudásom mellé. Könnyebben és gyakorlatiasabban értelmezhetővé teszi a legnehezebb eseteket is. Olyan szabadságot biztosít számomra, ami képes ellensúlyozni a traumát átélt emberek történetének súlyát.

Peter Levine módszeréből és képzéseiből is merítek. Szabadabban alkalmazom a korábban is használt eszközöket és módszereket, azzal a plusz látásmóddal, hogy egyre tisztábban és pontosabban tudom olvasni a stressz és trauma hatásait a testi reakciókban, a testérzetekben. Mindezt a kliensekkel közösen tudjuk kioldani először a testből, majd az érzelmek és gondolatok szintjén is. Elkezdtem az ún. sétáló-terápiákat a felnőtt kliensekkel, gyerekekkel lehetőség szerint szintén kint vagyunk, és az online térben is sok mozgást, kimozgatást, testtudati apró eszközt alkalmazok.

Mikor lettél a Traumaközpont csapat tagja és mit csinálsz a szervezetnél, milyen célcsoporttal dolgozol?

Kicsit több, mint egy éve kezdtem a Traumaközpont színeiben is dolgozni, elsősorban csoportokkal dolgozom egy olyan projektben, amelynek célja a Covid hosszú távú hatásainak az enyhítése az egyetemista és kamasz korosztály körében. Veszprémben és Zircen működik egy-egy ilyen csoport. Képzéseket és szupervíziót is tartok traumatudatos gondoskodás témában szakemberek számára, akik traumát átélt emberekkel dolgoznak és igen kitettek a másodlagos traumatizációnak.

Kérlek, ossz meg egy fontos tanulságot/tapasztalatot/élményt a traumaterápiás munkádból!

Hiszem és tapasztalom, hogy minden emberben él az öngyógyító erő, ami képes újra megerősödni és felülírni a legborzalmasabb tapasztalatokat is. Ehhez kezdetnek elég a terápiás kapcsolat helyreállító közege, aztán aktiválódik a belső, ami képes újraírni az életet.

Köszönjük Móni az interjút!

A sorozat első részében Morva Dorottya mesélt magáról, a vele készült interjút itt érhetik el.