A közhiedelemmel ellentétben, miszerint a híres emberek élete fényűző és csodálatos, következésképpen irigylésreméltó, hiszen gazdagok és mindent megengedhetnek maguknak, sokszor nagyon súlyos történetek, életesemények és traumáktarkítják életüket. Nem is sejtjük, hogy néhány híres, mosolygós arc mennyi fájdalmat és szomorúságot leplez előttünk.

Ennek megítélése nem egyértelmű, némelyek úgy gondolják, hogy nem tartozik másra a híresemberek magánélete, és egyébként sem jó, hogy lerombolják a köréjük épülő tökéletesség rózsaszín mítoszát.

Mások azonban örömmel üdvözlik ezeket a kezdeményezéseket, mivel általuk lehetővé válik, hogy ezek az emberek közelebb kerüljenek a hétköznapi emberekhez azáltal, hogy látni engedik saját nehézségeiket és az azokkal való megküzdésüket, erőt adva másoknak is ehhez.

A PTSD (poszttraumás stressz betegség) más mentális betegségekhez hasonlóan általában erőteljes szégyennel párosul az ezzel küzdők életében. Éppen ezért felvállalása korántsem egyszerű, bárkiről legyen is szó. Ugyanakkor segítség lehet az, ha valaki olvassa, hallja ezeket a beszámolókat, és a szégyen okozta magányosságában rájön az egyik legfontosabb dologra: nem vagyok egyedül.

Lady Gagát több mint 10 éve ismerte meg az egész világ, és slágerei azóta is a legnépszerűbbek közé tartoznak. Zenéje, művészete a szókimondó, őszinte, lázadó és provokatív kifejezésmódjáról vált híressé, melyet eddig több mint 240 különböző díjjal ismertek el.

Az énekesnő 2014-ben egy Howard Sternnek adott interjújában számolt be először a nagyközönségnek arról, hogy 19 évesen ő is, mint sok más fiatal lány a szórakoztatóiparban, szexuális erőszak áldozata volt. A beszélgetés során a Swine című számának előadása kapcsán derült fény az erőszakra.

Az énekesnőt ugyanis arról a koncertről kérdezték, amikor egy elektromos bikán vonaglik és énekel, miközben lehányják festékkel. Az interjúban kifejti, hogy ezzel azt akarta kifejezni a világ számára, hogy senki nem alázhatja meg őt annyira, mint amennyire ő meg tudja alázni saját magát. Ezzel igyekszik visszanyerni a kontrollt, és megmutatni a világnak, mennyire kiszolgáltatott, undorító és szégyenteli ilyen helyzetbe kerülni.

Elmeséli, hogy 19 évesen borzalmas, demoralizáló dolgokon ment keresztül, aminek a következtében egy jóideig úgy érezte, elvesztette önmagát. Először szinte fel sem fogta, csak el akart menekülni, aztán el akarta felejteni. Nem akarta, hogy ez határozza meg őt, a művészetét, nem akarta, hogy a világ azt gondolja, a kreatív kifejezésmódját egy trauma inspirálta. Így eltitkolta az abúzust, és azt gondolta, megpróbálja a fájdalmat a művészetébe fordítani.

Nem mondta el senkinek, és valójában még saját magának sem vallotta be. A történtek hatását 4-5 évvel később kezdte sokkal inkább azonosítani magában. Egy 2018-as beszédében azt mondta, szégyenérzete még a mai napig sem múlt el. Még mindig vannak napok, amikor úgy gondolja, az ő hibája volt, ami történt.

Egy idő után azonban rádöbbent, hogy az ivással és a szerhasználattal már nem tudja elnyomni a fájdalmát. El kellett jutnia a szenvedés forrásához, be kellett vallania saját magának a történteket, mert máshogy nem tudott elindulni a gyógyulás irányába. Krónikus testi fájdalom, szorongás, depresszió tünetei jelentkeztek nála.

Orvoshoz fordult, aki PTSD-vel és pszichoszomatikus fibromyalagiával (lelki eredetű, a fájdalom érzékelésének és feldolgozásának zavara) diagnosztizálta. Terápiás segítségnek köszönhetően mára jobban megérti saját magát és a reakcióit. Nyíltan hangoztatja, hogy trauma hatására a túlélés érdekében biológiai szinten megváltozik az agyunk és a testünk működése.

Máshogy tárolódnak az emlékek, és a traumára emlékeztető helyzetek erős szorongással járnak, így leginkább megpróbáljuk elkerülni őket. A gyógyulás érdekében nap, mint nap tennie kell azért, hogy egyensúlyban tartsa az idegrendszerét. Pszichoterápia mellett, meditációval, jógával és természetesen a zenével tartja karban magát.

A számos interjú és beszéd mellett egy nyílt levélben is elmeséli a történetét, melyet saját alapítványának honlapján találhatunk. Az anyukájával közösen létrehozott alapítvány egyik célja a mentális egészség fejlesztése a fiatalok körében. A levelet a saját terapeutája, Nancy üzenetével zárja, aki felhívja a figyelmet a professzionális segítség, az elfogadás és a biztonság fontosságára, valamint arra, hogy van kiút a PTSD-ből.

Az, hogy ki hogyan küzd meg az életében felbukkanó nehézségekkel, egyedi természetű. Sokszor azonban olyan erős a lelki szenvedés, hogy egyedül nem tudunk megbirkózni vele, de nem tudjuk, kihez és hova is forduljunk. Ha találunk valakit, akinek volt hasonló élménye, az segítséget jelenthet abban, hogy erre a kérdésre választ találjunk.

Sokféle esemény okozhat PTSD-t, de ami közös bennük, hogy a traumát elszenvedő személyeknek, akiknél kialakul ez a betegség, meg kell küzdeniük ezekkel annak érdekében, hogy teljes életet tudjanak élni később.

A történetek elmesélése sokszor önmagában is gyógyító erejű.

Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Lady_Gaga
https://bornthisway.foundation/personal-letter-gaga/
https://www.youtube.com/watch?v=aPWk7ud1Ng4&list=RDaPWk7ud1Ng4&start_radio=1&t=0
https://womenintheworld.com/2018/10/17/during-powerful-speech-lady-gaga-opens-up-about-trauma-of-sexual-assault-she-suffered-at-19/