A háború, fogság és a menekültlét pszichés hatásai
2021. január 23.A traumakutatás történetének egyik kiemelkedő pillére a háborús traumák által keletkezett lelki sérülések. Azáltal, hogy az emberiség átélt két globális háborút, túl a társadalmi vonatkozásokon, minden nemzet megtapasztalhatta, hogy a trauma milyen, az egyén életére gyakorolt hatással és következményekkel jár testi és lelki szinten egyaránt. Már az első világháború után elkezdődtek kutatások a harctér lelki életre gyakorolt hatásairól, viszont főleg a második világháborút és a vietnámi háborút követően került előtérbe, mind a tudományos, mind a közéletben.
A tudományos munka főleg két területre összpontosított. Egyrészt a diagnosztizálás és kategorizálás vonalán haladva igyekeztek egy minél jobban körülírható tünetegyüttest leírni, másrészt igyekeztek olyan védőtényezőket találni, melyek csökkentik, megóvják az embert a háború során elszenvedett traumák negatív következményeitől. (Amennyiben érdekli, hogy hogyan gondolkodunk napjainkban a traumáról, annak milyen testi és lelki következményei vannak, illetve milyen védőtényezőket állapítottak meg a kutatások során olvassa el az ebben a témában született korábbi cikkünket.)
A háború
Számos kutatás foglalkozott a háború mentális egészségre gyakorolt negatív következményeivel. A vizsgálatok különböző pszichiátriai kórképek előfordulásának növekedését írták le háború sújtotta területeken, mint depresszió, szorongásos kórképek vagy poszttraumás stressz zavar. Ezen kívül gyakoribbá váltak a különböző szomatizációs zavarok, a pszichotikus tünetek, valamint stresszel és traumával összefüggő egyéb kórképek.
A fogság
Amikor az emberek a fogság szóra gondolnak olyan helyzetek és szituációk jutnak az eszükbe, melyek fizikális korlátokkal bírnak, mint a börtön, a koncentrációs táborok, a kényszermunka-táborok. Viszont nem szabad megfeledkezni a láthatatlan korlátokról sem, mint az anyagi, társadalmi, lelki és jogi alárendeltség, függő helyzet kialakítása, érzelmi zsarolás, mely vallási szektákban vagy a szervezett szexuális kizsákmányolás esetén, családon belüli erőszak során tapasztalható. Amennyiben többet szeretne megtudni a családon belüli erőszakról hallgassa meg korábbi podcast epizódunkat a témában.
A háborús fogság különösen intenzív és traumatikus élmény. Ilyen tapasztalás lehet a magánzárka, a kínzások, a kontroll teljes elvesztése, a megalázás, az éheztetés, rossz higiéniai körülmények vagy a megfelelő egészségügyi kezelés megvonása.
Számos veszteségélmény társulhat egy fogsághoz. A legegyértelműbb veszteség maga a szabadság, a függetlenség elvesztése. Ezen kívül megfosztják őket korábbi megszokott, biztonságot nyújtó környezetüktől, szociális hálójuktól, addigi kapcsolataiktól. A depriváció gyakran együtt jár az emberi méltóságtól való megfosztással, dehumanizációval.
Az ember feletti hatalomgyakorlás számos negatív következménnyel járhat. Elsősorban szorongásos és depressziós tünetek alakulhatnak ki, de előfordulhatnak akár öngyilkossági gondolatok/valamint kísérletek is. Több vizsgálat is megerősíti, hogy korábban hadifogságban lévő személyeknél sokkal magasabb az esélye, hogy kialakuljon valamilyen pszichiátriai rendellenesség, kimagaslóan PTSD és depresszió.
A menekültlét
Amikor egy ember életében arra kerül sor, hogy menekülnie kell – otthonából, országából – akkor minden esetben számolni kell egy vagy akár több veszteséggel, hasonlóan, mint a fogság esetében. Országhatárokat átívelő menekülés során komplex veszteségélmény alakul ki, mely az egyén otthonának, nyelvének, kultúrájának, anyagi javainak, szeretett személyeinek, státuszának, szerepeinek és identitásának elvesztését is magába foglalhatja. A menekültek a bevándorlók egy speciális csoportját képezik. Az anyaország elhagyására etnikai, vallási, nemzeti, társadalmi vagy politikai hovatartozásuk miatt kényszerülnek. Fontos kiemelni, hogy itt tényleges kényszerről van szó, nem pedig választásról, hiszen akár emberek, családok élete múlhat azon, hogy el tudnak menekülni vagy sem. Közös jellemzőjük, hogy hazájukba való visszatérés – átmenetileg vagy végérvényesen – komoly veszélyekkel fenyegetne, illetve átélték az üldöztetést, száműzetést.
Baker (1992) rávilágít egy menekült traumatizáltságának sokrétűségére és mélységére a háromszoros trauma paradigma segítségével. Egy menekült megéli az üldöztetés és bántalmazás traumáját, a menekülésből fakadó veszteségek traumáját és a menekültlét megrázkódtatásainak a traumáját.
Összességében elmondható, hogy ez a három egymáshoz szorosan kapcsolódó állapot nagyfokú lelki megterheléssel jár. Fontos kiemelni, hogy az ezen körülmények következményeként megtapasztalt tünetek nem a gyengeség jeleként értelmezendők, hanem az egyén az életét fenyegető eseményekre adott természetes védekező reakcióiként. Napjainkban már számos tudományos alapokon nyugvó terápiás eszköz és módszer áll rendelkezésünkre, melyek segítségével a háború, a fogság és a menekültlét traumájának feldolgozása lehetségessé válhat.
Felhasznált irodalom:
Baker, R. (1992). Psychosocial consequences for tortured refugees seeking asylum and refugee status in Europe. In: M. Basoglo (Ed.), Torture and its consequences: current treatment approaches (pp. 83-106). Cambridge: Cambridge University Press.
Herman, J. (2011). Trauma és gyógyulás. Budapest: Háttér Kiadó – Nane Egyesület.
Kroó Adrienn (2013). A kínzás traumája és a poszttraumás identitás. Imágó Budapest, 3-4: 133-144.
Pohárnok, M. & Lénárd, K. (2015). A trauma lélektana. In: Gyöngyösiné K. E. & Sz. Makó H. (szerk.): Gyász,krízis, trauma és a megküzdés lélektana (old.: 221-234.). Pécs: Pro Pannonia Kiadó.
Priebe, S., Jankovic Gavrilovic, J., Bremner, S., Ajdukovic, D., Franciskovic, T., Galeazzi, G. M., Kucukalic, A., Lecic-Tosevski, D., Morina, N., Popovski, M., Schützwohl, M., & Bogic, M. (2013). Psychological Symptoms as Long-Term Consequences of War Experiences. Psychopathology, 46(1), 45–54. https://doi.org/10.1159/000338640
Solomon, Z., Greene, T., Ein-Dor, T., Zerach, G., Benyamini, Y., & Ohry, A. (2013). The long-term implications of war captivity for mortality and health. Journal of Behavioral Medicine, 37(5), 849–859. https://doi.org/10.1007/s10865-013-9544-3