Ép-e a lélek a testben?
2020. január 31.Már az ókori görögök megmondták, hogy ép testben ép lélek, mellyel felhívják figyelmünket arra, hogy lelki egészségünk megőrzése érdekében nagyon fontos a testmozgás, a megfelelő táplálkozás, a pihenés stb. A test és a lélek egymásra hatását mindannyian megéljük, gondoljunk csak arra, hogy amikor betegek vagyunk, például elkapjuk az influenzát, akkor a kedvünk is rosszabb.
De vajon mi történik akkor, amikor testileg egészségesek vagyunk, és egy olyan traumatikus esemény következik be az életünkben, ami – mint a testi működést egy vírus – megborítja lelki egyensúlyunkat?
Az átélt traumák hatásai az életünkre régóta vizsgált kérdés. Hosszú ideig ezeket elsősorban a mentális betegségek kialakulásával kötötték össze, mely többek között olyan nagy eredményekkel járt, mint például a poszttraumás stressz betegség felismerése és kutatása. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen reagálunk, és számos mentális betegség (például depresszió, szorongásos zavarok, kényszerbetegség, pánikbetegség stb.) vagy annak tünetei kialakulhatnak egy-egy traumatikus életesemény következményeként.
Az elmúlt évtizedekben az agykutatás fejlődése is számos ismeretet adott számunkra, például arról, hogy miért nehéz sokszor visszaemlékeznünk a gyermekkori negatív élményeinkre, mivel ezek egyik hatása, hogy az úgynevezett hippokampusz, ami az emlékezésért felelős agyterület, a traumák hatására visszamarad a fejlődésben.
Ismereteink bővülésével az is kiderült, hogy a traumák számos testi betegségben is szerepet játszanak.
Az amerikai AdverseChildhoodExperiences (ACEs, magyarul kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatok) kérdőív 10 gyermekkori negatív életesemény átélésére kérdez rá, melyek közt a szülők válásától, a bántalmazáson és elhanyagoláson át szerepelnek kérdések. A kutatások szerint a megkérdezettek 61%-a legalább 1 kérdésre igennel válaszolt, és minden 6. személy 4-nél több eseményről állította azt, hogy gyermekkorában megtörtént vele.
A kérdőíven adott igen válaszok azonban felnőtt korban nem csak mentális betegségek és szerhasználattal összefüggő kórképek kialakulásában, hanem krónikus testi betegségek esetében is kockázati tényezőt jelentenek. Összehasonlítva például azokat, akik egyet sem tapasztaltak a felsorolt negatív életesemények közül azokkal, akik 4 vagy annál több igen választ adtak, utóbbiak esetében 2,4-szer annyian szenvedtek valamilyen szív- és érrendszeri problémában, és 36 %-kal magasabb azon cukorbetegek száma, akik 3 igen választ adtak, szemben azokkal, akik egyet sem.
Mielőtt azonban megrémülne az olvasó, hogy traumái milyen betegséget fognak okozni, fontos tudni, hogy ezek a betegségek kialakulása szempontjából kockázati tényezők, nem pedig okok. Hasonlóan ahhoz, hogy számos dohányzó embernek sosem lesz tüdőrákja, és vannak olyan tüdőrákosok, akik soha életükben nem dohányoztak, mégis közismert tény, hogy a dohányzás növeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát.
Természetesen a gyermekkori traumák átélése nem a szülők hibáztatásáról szól. Az igazság az, hogy a legtöbb szülő igyekszik a lehető legjobbat adni gyermekeinek, megtenni azért mindent, hogy gyermekük egészségesen nőjön fel. Sokszor azonban saját fel nem dolgozott életeseményeik befolyásolják őket a gyermeknevelésben, vagy akár felnőttként maguk is áldozatai valamilyen negatív történésnek.
Felnőttként már nem vagyunk kiszolgáltatottak, tehetünk saját lelki- és testi egészségünkért, illetve azért, hogy saját gyermekeinknek ne adjuk át azokat a mintákat, melyeket mi is esetleg sérelemként hordozunk. Ha szeretne ezen dolgozni, és úgy érzi, ehhez segítségre van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal.
Felhasznált irodalom:
https://ca.edubirdie.com/blog/preventing-adverse-childhood-experiences