1 éve tört ki az orosz-ukrán háború

A Traumaközpont, együttműködésben a Magyarországi Terre des Hommes Alapítvánnyal 2022. április óta van jelen különböző menekült szállókon, ahol az Ukrajnából menekült gyermekeknek, családoknak nyújtanak pszichoszociális támogatást: ezen belül diagnózist, krízisintervenciót, gyors pszichológiai támogatást, egyéni tanácsadást, csoport munkát és reziliencia csoportok vezetését (a reziliencia rugalmas ellenálló képességet jelent; olyan csoportokat vezetnek, melyek a megküzdést segítik), s az esetek utánkövetését.

A 2022.02.24-én kitört háború 1 éves évfordulójára érkezvén, a helyszíneken munkálkodó pszichológusaink írtak a tapasztalaikról, mely átfogó képet nyújt az ott élő emberekről, akik egy békésebb jövő reményében költöztek Magyarországra. 

A leírások után fogadják szeretettel, a szállón élő személyek otthoni specialitásából készült receptes könyvet, melyre az összefogás szimbólumaként is lehet tekinteni.

Horváth Anikó, pszichológus

Amikor kitört a háború és belevágtunk a Traumaközpont – Terre des Hommes projektbe, nem láthattuk előre sem a munka várható időtartamát, sem a kihívásokat, legtöbbször improvizálni és reagálni tudtunk, hiszen nem volt példa hasonló segítségnyújtásra Magyarországon. Ami engem illet, nem gondoltam bele, hogy egy év elteltével egy elhúzódó háború mellett nézünk vissza erre az időszakra, nem tudva, hogy a családok mikor térhetnek vissza otthonaikba.

Ez alatt az idő alatt igyekeztünk biztonságot teremteni a nálunk elhelyezett családok számára, és válaszolni a felmerülő igényekre és helyzetekre. Kezdetben a stabilizálásra, az ehhez szükséges bizalom megteremtésére, kapcsolatépítésre helyeztük a hangsúlyt. Az első pillanattól fontos szerepet töltött be a gyerekek támogatása, érzelmeik kifejezésének elősegítése, a felszabadult pillanatok megélésének lehetővé tétele, kiegészítve a szülők számára biztosított tanácsadással. Egyéni foglalkozások keretében sor került a háború, a menekülés, a családtagoktól való elszakadás okozta traumák és krízishelyzetek kezelésére, és a magyarországi tartózkodás elősegítése érdekében az iskolába járás, munkavállalás és egyéb alkalmazkodást igénylő feladatok támogatására. Nagy szerepet kapott a közösség egészének összefogása csoportfoglalkozások, közös programok (főzés, kertészkedés, illetve ünnepi készülődés) révén.

Természetesen mi is sokat tanultunk ez alatt az egy év alatt. Megtudtuk, mi az a bulocska és hogy hogyan készül az igazán jó töltött káposzta, és közben megtapasztalhattuk, hogyan lehet a közösség segítségével a legnehezebb helyzetben is megoldást találni. Reméljük, egyszer egy békés Kárpátalján tehetünk majd látogatást!

Képek: Horváth Anikó

Parrag Bianka és Lovrek Blanka, pszichológusok

A Magyarországi Terre des Hommes Alapítvány és a Traumaközpont közötti együttműködés keretében május óta biztosítunk pszichológiai támogatást a BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei)Gyáli úti intézményében élő, Ukrajnából menekült családok számára. Kárpátaljai roma családokról van szó, akik Ukrajnában hátrányos helyzetben éltek ugyan, de volt otthonuk, tulajdonuk, támogató szociális háló vette körül őket, és meg voltak az ismert, megszokott, biztonságot nyújtó keretek, szokások az életükben. Mindezeket egyik pillanatról a másikra kellett hátrahagyniuk, és most, egy idegen országban kell boldogulniuk, ahol minden ismeretlen, bizonytalan.

A legtöbb család a háború első napjaiban indult útnak, amikor nagyon kaotikus volt a helyzet. Sokuk számára a határon való átkelés már önmagában traumatikus élményt jelentett, hiszen egy hatalmas feldúlt tömegben kellett útnak indulniuk az ismeretlenbe, akár egy-egy táskával, ugyanis ahogyan mondják, mérlegelni nem volt idő. Habár a vágy nagyon erős bennük, hogy hazamenjenek, szinte napi szinten merül fel az otthon utáni „sóvárgás”, tudják, hogy Ukrajnában most rendkívül nehéz és veszélyes körülmények között kellene létezniük. Sokan egy átdolgozott élet eredményeképp létrehozott otthont hagytak maguk után, mégis racionálisan újra és újra elismerik, hogy az életüknél, a biztonságuknál semmi nem ér többet. Ám ezek az ambivalens érzések hosszútávon érzelmileg nagyon megterhelőek. A menekültszálló lakói gyakran kapnak otthonról rossz híreket (pl. sokaknak betörtek a házába és kifosztották; rokonokat, ismerősöket visznek el katonának; újabban már olyan súlyos a helyzet, hogy akár a fa kerítéseiket lopják el mások, hogy eltüzeljék azokat, vagy akár a kamra befőttjeit). Ez mind fokozza a félelmet és a tehetetlenséget, amit Magyarországon tartózkodva kell megélniük és ami erőteljes érzelmi krízist okoz.   

A háború elhúzódása, kilátástalansága miatt jövőképük bizonytalan. Kezdetben napról napra kitartóan hittek abban, hogy a háború hamarosan véget ér, hazaindulhatnak és folytathatják az addig megszokott életüket. Idővel azonban ez az álom lassan szertefoszlott és be kellett látniuk, hogy ez nem fog megtörténni egyhamar, és ha mégis megtörténne, már semmi sem lenne olyan, mint korábban, a talaj minden esetben kicsúszott alóluk. Ez a felismerés a szálló lakóira egyfajta kollektív gyászként ült rá, amely jelenleg is tart. Ezért, illetve az otthonról érkező rossz hírek, az Ukrajnában maradt családtagok miatti aggodalom, a magyarországi élethez való alkalmazkodás nehézségei és az állandó anyagi problémák miatt folyamatos stresszhatásnak vannak kitéve. Ilyen körülmények között a bizonytalanság és a félelem következtében, valamint a hosszantartó, halmozódó traumatikus tapasztalatok eredményeként a problémák, fájdalmak és azok negatív hatásai konzerválódnak, miközben kevés az esély a stabilizálódásra.

Azon túl, hogy a menekültek állandó stresszhatásnak vannak kitéve a hazájukban zajló eseményekkel kapcsolatban, a magyarországi beilleszkedés is komoly nehézséget, megterhelést jelent számukra. A lakók zömében kisebb városokból, falvakból érkeztek, ahol szinte mindenki ismerte egymást, minden átlátható és biztonságos volt. Számukra Budapest egy hatalmas, beláthatatlan, ijesztő hely, ahol különös, általuk veszélyesnek ítélt emberekkel találkoznak nap mint nap. Ennek egy kézzelfogható példája, hogy állandó, nagyfokú félelemmel, szorongással jár mind a szülők, mind a gyerekek részéről az óvodai, iskolai beilleszkedés is, amin nem segít, hogy a gyerekek gyakran számolnak be csúfolódásról, kiközösítésről, verbális és fizikai bántalmazásról. Szintén fokozza a bizalmatlanságukat az ellátórendszernek való kiszolgáltatottság, például a hétköznapi ügyintézés, orvosi problémák helyi kezelésének nehézségei, az ügyintézőktől, hivatalos személyektől kapott elutasítás, cinizmus, hiszen gyakran kapják meg az alábbi kijelentést: „Kárpátalján nincs is háború”. Emellett az olyan hétköznapi dolgok is félelmetesek számukra, mint például a helyi ivóvíz fogyasztása, vagy az ismeretlen gyógyszerek beszedése is.

Mivel a szálló lakói élete szinte minden dimenzióját tekintve fenyegető, veszélyes, ismeretlen és kiszámíthatatlan, a pszichológusi munkának rendkívüli jelentősége van a hétköznapok elviselhetőbbé tételében, a gyászfeldolgozásban, a hirtelen krízishelyzetekben történő azonnali segítségnyújtásban, az új helyzet okozta nehézségekkel való megküzdésben, valamint a pszichoedukációban. A pszichológusi munka távolról sem hagyományos egy ilyen vagy ehhez hasonló helyen. Rendkívüli rugalmasságot, gyors válaszkészséget és nagyfokú érzékenységet igényel más társadalmi csoportok, kultúrák irányába. A gyermekekkel és a felnőttekkel egyaránt nagyon fontos dolgoznunk. Ehhez a felnőtteknek és a gyerekeknek is egyéni és csoportos (pl. meseterápia) foglalkozásokat biztosítunk, amely során igyekszünk a maximális biztonságot megteremteni. A lakók kezdetben a szakemberekkel – így velünk, pszichológusokkal kapcsolatban is – bizalmatlanok voltak, ám ez mostanra változott. Sok türelemmel és nyitottsággal hónapok alatt sikerült elérnünk, hogy bizalommal forduljanak felénk, amely lehetőséggel szívesen élnek. A háború elérkezett az első évfordulójához, amely mérföldkő mind a lakók, mind a szakemberek számára. Az egy év eltelte egyrészt egy rendkívül fájdalmas, elkeserítő tény mindannyiunk, leginkább a lakók számára, azonban valahogy mégis magában hordozza a lehetőséget, hogy ennyi idő után egy új élet kialakítása felé indulhassanak el.

Képek: Parrag Bianka

Tőlük kaptuk-Tőlük tanultuk receptes könyv 

Aki szívesen bebarangolná Kárpátalját a finomabbnál-finomabb ízvilágú ételekért, anélkül, hogy határt lépne, annak kifejezetten ajánljuk a receptes könyvet.

Nánási Andrea, pszichológus gyűjtése.